A múlt árnyai
- Nagyon sajnálom az ablakokat Rita nővér, nem szándékosan tettük.
- Roze nővér azok az ablakok 500 évesek és pótolhatatlanok, erre maguk ketten az ötből hármat ripityára törtek. Pont annyira felelőtlen, mint annak idején Ő volt.
- Elnézést Rita nővér, de ki azaz Ő? Kire gondol? Mi is ismerjük?
- Igen Chrion, ismeritek. 200 évvel ezelőtt volt egy ugyan ilyen páros, mint ti. A legjobbak közé tartoztak de, érdekes volt hogy a Mária Magdolna rend egyik ördögűzője egy démonnal kötött szövetséget és ezért az életükkel fizettek. A démon nem, még a vég óráján sem oldotta fel a szövetséget, pedig tudta, hogyha a lány meghal, akkor vele együtt ő is de szerette a lányt és vele akart maradni örökre még a halálban is.
- Rita nővér, kikről van szó?-kérdezte Roze
- A kolostor egyik szentjéről Rosette Christopherről és az ő, hü társáról Chrnoról. Hősökként tiszteljük őket, hiszen véget vetettek a háborúnak a démonok és az emberek között.
- Nővér meg tudja mondani, hol van a sírjuk?
- Igen szeretnénk meglátogatni a sírjukat.
- Sajnálom de, nem tudom megmondani, hogy hol vannak eltemetve, ugyanis a harmadik világháború után eltűnt a sírjuk és a róluk szóló feljegyzések nagy része. De a könyvtárban biztos találtok valamit.
- Köszönjük az információkat Rita nővér.- Rozék már indultak az ajtó felé reménykedve, hogy a nővér elfelejtette az ablakokat.
- Amúgy hová is mentek? Még nem végeztünk. A büntetésetek, az hogy egy teljes hónapig ti ketten takarítjátok az egész kolostort beleértve a kert rendben tartását és a kolostor falain kívüli munkákat is.- szabta ki gonosz mosollyal az arcán Rita nővér a büntetést.
- JJAAJJ NNEEE!!!!- kiáltott fel egyszerre Roze és Chrion majd lesütött szemekkel és lógó fejekkel kivonultak az irodából. Majd elindultak a „cellájuk” mert tudták holnaptól kezdve nehéz hónap vár rájuk.
- Engem azért érdekel hogy mi lett a sírokkal téged nem Chrion?
- De! De hallottad hogy eltűntek a háborúban.
- Ugyan már te mindent elhiszel, amit ez a vén banya mond?! Gyerünk! Irány a könyvtár!
- Roze várj már, meg ne siess annyira!- kiáltott Roze után Chrion aki két méterrel lemaradva futott utána. Beértek a könyvtárba és szorgalmasan nekiálltak keresni a több mint 15 millió könyv között.
- Roze már vagy három órája keresünk és nem találtunk semmi használhatót. Inkább menjünk pihenni, mert holnap sok dolgunk lesz.
- Ugyan már Chrion még egy helyen nem néztük, meg- amint ezt kimondta Roze felcsillant a szeme- Irány a könyvtár zárolt része.
- De oda nem mehetünk be, ugyanis oda csak milícia szintű ördögüzök léphetnek be, és nekünk nincs se igazolványunk, és nem vagyunk a milícia szintjén.
- Akkor szerzünk egy igazolványt!
- De kitől? Ugye nem az öregtől?
- De! Hektor atya majd segít. Profi hamisító az öreg. Gyerünk a műhelybe!-Rozék elrohantak a műhelybe ahol Hektor atya az új és sokkal erősebb Ghospel töltényen dolgozott
- Hektor atya! Hahó én vagyok az Roze és Chrion! Szeretnénk kérni egy szívességet!- mosolygott Roze és elmondta Hektornak miért is jött
- NEM!!!- kiáltott Hektor atya
- De miért nem?!
- Mert ezt tiltja a szabályzat!
- De már annyiszor megszegte a szabályokat ez már, meg se kottyanna!-feleselt Roze
- MEN ÉS NEM! Nem hamisítok neked milícia igazolványt, azért hogy bemehess a könyvtárba!
- De…Na jó! Gyerünk Chrion menjünk, innen majd találunk mást, aki tud segíteni!- mondta dühösen Roze majd, megfogta Chrion ruhájának a nyakát és maga után húzva, duzzogva elment.
- De ki tudna még segíteni Roze?
- Egyvalakiről tudok, aki személyesen is ismerte őket és segített nekik.
- Kiről beszélsz?
- A Mária Magdolna rend szövetségeséről és angyaláról, Azmariáról.-mosolyodott el Roze és remélte hogy tud nekik segíteni Azu
- De ő aszem éppen most vizsgázik, és ha megzavarjuk mérges lesz, és ki tudja mit fog velünk majd csinálni?!
- Tudom, hogy mérges lesz de, meg kell próbálnunk beszélni vele. Ez nagyon fontos! Mindent meg akarok tudni róluk, mert mi van akkor, ha az életünk és a sorsunk függ tőle.
