Bocsi....

Sajnálom hogy ennyit kések de sajnos kevés az időm de megpróbálom hamarosan folytatni a sztorit!

Üdv :)

2.fejezet

A múlt árnyai

- Nagyon sajnálom az ablakokat Rita nővér, nem szándékosan tettük.

- Roze nővér azok az ablakok 500 évesek és pótolhatatlanok, erre maguk ketten az ötből hármat ripityára törtek. Pont annyira felelőtlen, mint annak idején Ő volt.

- Elnézést Rita nővér, de ki azaz Ő? Kire gondol? Mi is ismerjük?

- Igen Chrion, ismeritek. 200 évvel ezelőtt volt egy ugyan ilyen páros, mint ti. A legjobbak közé tartoztak de, érdekes volt hogy a Mária Magdolna rend egyik ördögűzője egy démonnal kötött szövetséget és ezért az életükkel fizettek. A démon nem, még a vég óráján sem oldotta fel a szövetséget, pedig tudta, hogyha a lány meghal, akkor vele együtt ő is de szerette a lányt és vele akart maradni örökre még a halálban is.

- Rita nővér, kikről van szó?-kérdezte Roze

- A kolostor egyik szentjéről Rosette Christopherről és az ő, hü társáról Chrnoról. Hősökként tiszteljük őket, hiszen véget vetettek a háborúnak a démonok és az emberek között.

- Nővér meg tudja mondani, hol van a sírjuk?

- Igen szeretnénk meglátogatni a sírjukat.

- Sajnálom de, nem tudom megmondani, hogy hol vannak eltemetve, ugyanis a harmadik világháború után eltűnt a sírjuk és a róluk szóló feljegyzések nagy része. De a könyvtárban biztos találtok valamit.

- Köszönjük az információkat Rita nővér.- Rozék már indultak az ajtó felé reménykedve, hogy a nővér elfelejtette az ablakokat.

- Amúgy hová is mentek? Még nem végeztünk. A büntetésetek, az hogy egy teljes hónapig ti ketten takarítjátok az egész kolostort beleértve a kert rendben tartását és a kolostor falain kívüli munkákat is.- szabta ki gonosz mosollyal az arcán Rita nővér a büntetést.

- JJAAJJ NNEEE!!!!- kiáltott fel egyszerre Roze és Chrion majd lesütött szemekkel és lógó fejekkel kivonultak az irodából. Majd elindultak a „cellájuk” mert tudták holnaptól kezdve nehéz hónap vár rájuk.

- Engem azért érdekel hogy mi lett a sírokkal téged nem Chrion?

- De! De hallottad hogy eltűntek a háborúban.

- Ugyan már te mindent elhiszel, amit ez a vén banya mond?! Gyerünk! Irány a könyvtár!

- Roze várj már, meg ne siess annyira!- kiáltott Roze után Chrion aki két méterrel lemaradva futott utána. Beértek a könyvtárba és szorgalmasan nekiálltak keresni a több mint 15 millió könyv között.

- Roze már vagy három órája keresünk és nem találtunk semmi használhatót. Inkább menjünk pihenni, mert holnap sok dolgunk lesz.

- Ugyan már Chrion még egy helyen nem néztük, meg- amint ezt kimondta Roze felcsillant a szeme- Irány a könyvtár zárolt része.

- De oda nem mehetünk be, ugyanis oda csak milícia szintű ördögüzök léphetnek be, és nekünk nincs se igazolványunk, és nem vagyunk a milícia szintjén.

- Akkor szerzünk egy igazolványt!

- De kitől? Ugye nem az öregtől?

- De! Hektor atya majd segít. Profi hamisító az öreg. Gyerünk a műhelybe!-Rozék elrohantak a műhelybe ahol Hektor atya az új és sokkal erősebb Ghospel töltényen dolgozott

- Hektor atya! Hahó én vagyok az Roze és Chrion! Szeretnénk kérni egy szívességet!- mosolygott Roze és elmondta Hektornak miért is jött

- NEM!!!- kiáltott Hektor atya

- De miért nem?!

- Mert ezt tiltja a szabályzat!

- De már annyiszor megszegte a szabályokat ez már, meg se kottyanna!-feleselt Roze

- MEN ÉS NEM! Nem hamisítok neked milícia igazolványt, azért hogy bemehess a könyvtárba!

- De…Na jó! Gyerünk Chrion menjünk, innen majd találunk mást, aki tud segíteni!- mondta dühösen Roze majd, megfogta Chrion ruhájának a nyakát és maga után húzva, duzzogva elment.

- De ki tudna még segíteni Roze?

- Egyvalakiről tudok, aki személyesen is ismerte őket és segített nekik.

- Kiről beszélsz?

- A Mária Magdolna rend szövetségeséről és angyaláról, Azmariáról.-mosolyodott el Roze és remélte hogy tud nekik segíteni Azu

- De ő aszem éppen most vizsgázik, és ha megzavarjuk mérges lesz, és ki tudja mit fog velünk majd csinálni?!

- Tudom, hogy mérges lesz de, meg kell próbálnunk beszélni vele. Ez nagyon fontos! Mindent meg akarok tudni róluk, mert mi van akkor, ha az életünk és a sorsunk függ tőle.

1.fejezet

Az új történet kezdete

2128. December 18.

200 évvel később Rosette Christopher halála után a kedélyek lenyugodtak az emberek és démonok között, persze a Mária Magdolna rendnek maradt pár feladata a felbukkanó szellemek és lelkek miatt. De ugy tünik hogy most megtört a csend. Ugyanis a démonok Aion vezetésével visszatértek és újabb támadások történnek a világban de, történetünk nem itt kezdődik, hanem 15 évvel ezelőtt egy viharos téli éjszakán.

2113. December 18.

-Rég nem volt ilyen nagy hóvihar igaz Joshua-sama?- kérdezte egy ifjú alak az ablaknál állva.

-Pontosan Remington, egyszer volt ekkora vihar 185 évvel ezelőtt mikor meghalt a nővérem, Rosette.

- Joshua-sama, hogyhogy ilyen jól emlékszik mindenre hisz olyan rég volt már.

-Tudod Remington, a démonvér még mindig az ereimben kering és ennek, azaz átka hogy sosem halok meg és mindenre emlékszem. Pedig minden vágyam, az hogy csatlakozhassam a nővéremhez a túlvilágon és akkor talán végre megnyugvást, találna a szívem és a lelkem.- sóhajtott Joshua aki még mindig úgy néz ki, mint mikor Rosette meghalt. Ő is az emberi alakját használja, mint annak ideén Chrno így nem használ annyi energiát, és csak akkor változik át, ha szükség van rá.

-Joshua-sama ilyet ne is mondjon- förmedt rá Remington- Hiszen ön is, tudja hogy a halál ne…-Joshua egyszer csak felállt a karosszékéből és félbeszakította Remingtont.

-Hallod ezt?

-Micsodát Joshua-sama?

-Gyerekek odakint a viharban.- Joshua már tökéletesen tudta használni a démoni képességeit így olyan dolgokat is hallott, amik a kolostor falain kívül hangzottak el.-Szólj a többieknek! Most azonnal én addig megkeresem őket.

Amint ezt kimondta Joshua átváltozott, kinőttek a szárnyai és még anno az Aiontól kapott szarvai.

-Jut eszembe, szólj Azmariának is asszem éppen, gyakorol, hogy elérhesse végre öt hosszú év után a glorius milícia fokozatot.- mikor befejezte a mondatot, fogta magát és kirepült az ablakon.

-Rohanok!- kiáltott Remington. Elindult, rohant a kolostor falai között. Benyitott az egyik cellába és így szólt.

-Marko menj és szedd össze az öt legjobb nyomkövetőt és induljatok el Joshua-sama után azonnal!

-Rendben Remington azonnal indulok.

Remington tovább rohant egy darabig Marko társaságában majd elváltak.

-Jaj nekem hogy miért mindig pont engem ugráltat Joshua.-lihegett Remington. Végig rohant az egész kolostoron és az udvaron is. –Na végre.- benyitott és megtorpant-, Na itt találjon meg az ember valakit. Azmaria-sama! Azmaria-sama! Joshua-sama keresi sürgősen!

-Jövök egy pillanat! –Hallatszott a távolból egy női hang de ez mellett egy hatalmas fénycsóva és egy hatalmas csattanás, egy gospel töltény lövése. Majd nem sokkal később megjelent Azu a lépcsőn.

-Mond Remington testvér, mit akar már megint Joshua?-ezt már egy sokkal vékonyabb gyermekhang mondta ugyan is Azu vissza, vette gyermek alakját pont úgy, mint Joshua.

-Kinn… a hóban… gyerekek… ahogy… ön azt… megjósólta.-lihegett Remington

-Ez nem lehet igaz… pont most! Azonnal indulok!-kiáltott Azu és azon nyomban felvette a „felnőtt” angyal alakját, kinőttek a szárnyai és kirepült a tetőn.

-Remek a tetőt megint javíthatjuk! Már vagy tizedik alkalommal teszi tönkre! Rita nővér ennek nagyon nem fog örülni.

Miközben Remington mérgelődött Azmaria utolérte Joshuáékat akik az erdő szélén álltak egy halott nő mellett.

-Joshua mi folyik itt?

-A halott nő a rokonom, Sisi Christopher és úgy tűnik el akarta hozni a két gyermeket hozzánk, a kolostorba.- egy Mózes kosárban két pici gyermeket tartott a kezében Joshua akik, már csendben voltakés aludtak.- Ezt a levelet ő írta. - Joshua átnyújtotta a borítékot Azunak.

-De csak az egyik gyermek az övé Roze Christoper.-mondta Azmaria

-Igen a fiút, Chriont ott hagyták a háza előtt. De a fiúnak van egy titka, démon pont, mint…

-… pont, mint Chrno volt.-fejezte be a mondatot Azu.-Akkor ezek szerint újabb harc kezdődik a démonok és az emberek között, és nekik kell majd megállítani, mint annak idején Rosettéknek.

-Igen de reméljük, hogy az ő történetük máshogy fog majd végződni.

-Igen. Reméljük.

Amint ezt kimondták, elrepültek a gyerekekkel, a nyomkövetők pedig elvitték Sisi Christopher testét és a kolostor falai között, helyezték örök nyugalomra.

A gyerekeket egy szobába helyezték el mivel „egyek” mint annak idején Rosette és Chrno volt.

-Ők az utódok igaz Azu?

Igen Joshua de érdekes Rozeban érzek valami hihetetlen erőt, és nem jövök rá, hogy mi az.

2128. December 18.

A kolostor falai között sűrű léptek hallatszottak.

-Roze várj már meg!

-Chrion igyekezz, nem szeretnék lebukni Rita nővér előtt!- amint ezt kimondta Roze beleütközött Rita nővérbe olyan erővel, hogy fellökte.

-Oh nővér… nagyon sajnálom.

-Roze! Chrion! Az irodámba! Most!- ezektől, a szavaktól zengett az egész kolostor.

Mind a ketten tudták hogy nagy bajban vannak, ezért átölelték egymást, könnyes szemekkel félve összebújtak mivel Rita nővér volt a Mária Magdolna rend eddigi történetének a legszigorúbb vezető nővére….

Üdv

Üdvözlök mindenkit, aki szereti a Chrno Crusade animét vagy mangát. Itt megtudhatjátok mi történt a kolostorral, a rendel és Joshuáékkal Rosette Cristopher és Chrno halála után. Remélem ezek a történetek is tetszeni fognak és remélem, hogy majd elolvassátok a többi fanficemet is, utólag is löszi hogy elolvassátok a blogom.

Puszi mindenkinek Mandalatündér